Csepelyi Adrienn novellái nem ígérnek könnyű feloldozást, ugyanakkor a derűt sem
nélkülözik, és a legváratlanabb pillanatokban fakasztanak mosolyra. Szereplői, éljenek a világ
bármely táján, saját belső határaikat feszegetik, és ha nem is a „boldogság”, de legalább a
megnyugvás lehetőségeit kutatják állhatatosan. Van, aki ezt egy szatmári folyó partján, egy
horgászhorog végén találja meg, van, aki egy üzbég tányérra festett portréban, más egy
budapesti gangon virágzó muskátlik között, és olyan is akad, aki egy bécsi taxi volánja
mögött ülve. Csepelyi úgy lebbenti fel hősei történetéről a fátylat, hogy közben véletlenül sem
sérti a méltóságukat, apróbb vagy fájdalmasan nagy titkaikat, az életük sérülékeny szövetét.
Az Otthonról haza novellái mindannyiunk számára ismerős terekből és helyzetekből
indulnak: lakásokból, falusi utcákból, udvarokból, piacokról, lépcsőházakból, vidéki és városi
emlékezetből. A történetek az út porából felcsipegetett kincsek: szembesítsenek bármilyen
őszintén és kérlelhetetlenül az élet törvényszerűségeivel, a mélyükön ott csillog az emberség,
a megértés és a szerző kifogyhatatlan együttérzése.

Az úton levés Csepelyi Adrienn világában állapot: otthon és haza, falu és város, város és
világváros közötti létezés. Novelláiban az otthon nem mindig hely: néha egy gyerekkori
emlék, egy étel közös felemlegetése, egy régi tárgy tapintása vagy egy jóindulatú szomszéd
gesztusa. És sokszor éppen a távolság mutatja meg a legélesebben, mit is jelent mindez annak,
aki keresi a kötődést.
A szerzővel Grisnik Petra beszélget.